KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

    Ha férfi lelkedet
    Egy hölgyre föltevéd,
    S az üdvösségedet
    Könnyelműn tépi szét;
    Hazug szemében hord mosolyt
    És átkozott könyűt,
    S míg az szivedbe vágyat olt,
    Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha, mint tenlelkeden,
    Függél barátodon,
    És nála titkaid:
    Becsűlet és a hon,
    S ő sima orgyilkos kezét
    Befúrja szívedig,
    Míg végre sorsod árulás
    Által megdöntetik; 

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha szent gondok között
    Fáradtál honodért,
    Vagy vészterhes csatán
    Ontottál érte vért,
    S az elcsábúltan megveti
    Hű buzgóságodat,
    S lesz aljas - , gyáva - és buták
    Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha fájó kebleden
    A gondok férge rág,
    S elhagytak hitlenűl
    Szerencse és világ,
    S az esdett hír, kéj s örömed
    Mind megmérgezve van,
    S remélni biztosabbakat
    Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    S ha bánat és a bor
    Agyadban frígyre lép,
    S lassanként földerűl
    Az életpuszta kép,
    Gondolj merészet és nagyot,
    És tedd rá éltedet:
    Nincs veszve bármi sors alatt
    Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

 
 -
1843. augusztus 26. előtt

--
Vörösmarty Mihály
 

A BOLDOGSÁG NYITOTT KÖNYV, TESSÉK, OLVASSÁK

 Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy Ádám volt az első gaz.
'Sz azért nő alma, hogy szakasszon
almát a férfi és az asszony.
A földön annyi a jó dolog,
hát mért ne lennénk boldogok?
Az ember oly szelíd alak!
Ha nem piszkálják, nem harap.
 
Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy nincs elég tyúk, humbug az.
Egy kotlós százra terít szárnyat
és sok, ha egy nap falunk hármat.
S a tyúk ezért ha nem morog,
az ember gyomra mért korog?
Ez oly világos, mint a nap,
csak bele ne kotyogjanak.
 
Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy huncut a kövér kopasz.
Hol híznak, ott baj nem lehet már,
a hájjal emberszeretet jár.
Hát sétálj, igyál, falj sokat,
mit komplikáld a dolgokat?
Az ember oly szelíd alak,
ha cirógatják, nem harap.
 
A rossz hányja, a rossz veti
az embert, - ez kijárt neki.
Magára zárta a kaput,
csak akkor volt jó, ha aludt.
Mert annyi rossz ösztön sodorja,
nem tud szeretni éhgyomorra,
 
mert nem sétál, hanem azon van,
hogy a dolgot komplikálja nyomban;
a boldogság jött, - ő meg elszaladt
hja, - buta volt és az maradt.
 
1934 [?]
--
József Attila