Mottó: "Legyünk büszkék arra, hogy Nézsaiak vagyunk!"
Régi hagyomány Nézsán is a karácsony előtti betlehemezés.
Ezt jellemzően egyházi kötődésű személyek szervezték és tanították be a szereplőknek, régen a tanító a plébános- vagy tisztelendő atya, újabb időkben lelkes tanárok vagy a hitoktató. Régebben felnőttek is részt vettek benne.
Az egypárturalmi rendszer idején az iskolából szinte teljesen kiszorult, mára ismét ott is előadják, ami nagyon örvendetes.
A 70-es 80-as években a ministráns fiúk és énekkaros lányok járták végig a házakat, persze volt, hogy nem mehettek be mindenhová, de ez nem szegte soha kedvüket. Ministránsként korosztályommal én is részt vettem ezekben a betlehemezésekben, amelyek máig maradandó emlékként élnek bennem. Az esti mise után indultunk, majd a kijelölt területet jártuk be több napon keresztül. Szerintem, akik akkor részt vettek benne biztosan megőrizték emlékezetükben, ahogyan felejthetetlenek az akkori rendszeres templomi színdarabok is (de ez már egy másik téma).
Manapság az iskolás hittanosok végzik és sajnos évről évre egyre lanyhuló lelkesedéssel és motivációk nélkül. (Ennek az okait jó lenne feltárni, de biztosan összefügg azzal, hogy szabados világunkban egyre kevesebben járunk temploma és saját kis mókuskerekünket hajtva nem vesszük észre, hogyan terebélyesedik el a közönyösség szinte minden iránt, így a hagyományok irányába is.)
Már ott tartunk, hogy beöltözni sem akarnak a résztvevők, pedig szerintem az előadás mellett a jelképes ruházat a legfontosabb része ennek a szép népi hagyománynak.
Mint szülő nagy öröm nekem is, hogy gyermekeim készülhetnek a betlehemezésre, bot, kucsma, kifordított kabátbélés… Bár ebben az évben szembesültem azzal, amitől már korábban is tartottam.
Nincs jogomban, hogy kritizáljak és igazából örülök annak, hogy még él ez a hagyomány, de vannak dolgok, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Miután láttam, hogy gyermekemen kívül senki sincs beöltözve az induló betlehemezők között, megkérdeztem a többieket miért nem öltöztetek be?
Kérdésemre rövid és csattanós választ kaptam az egyik gyermektől: „Mert nem volt hozzá kedvünk!”
Hát itt tartunk. Véleményem szerint ez nagyon szomorú, hiszen egy gyapjúbélésű kabátot vagy egy botot talán mindenki be tudna szerezni közeli esetleg távolabbi ismeretségi körétől. És eljutottunk oda, hogy aki beöltözik, azt cikizik ki a többiek…
Jó lenne, ha Nézsán nem eltűnnének a régi népszokások, hanem sok más elfeledett hagyománnyal együtt főnixmadárként újjá tudnának születni. Ez nagy felelőssége a pedagógusoknak, a szülőknek és a jóakaratú nézsai embereknek, mert bizonyos erők pont az ellenkezőjét szeretnék elérni. Meg kell ismernünk az újat, de tisztelnünk kell a régit és ápolnunk kell a hagyományt! Nem tehetjük meg, hogy a konzumvilág közönyét és lekezelő modorát beengedjük minden oldalról megtépázott településünkre.
Ezzel az észrevételemmel nem szerettem volna senkit megsérteni, sőt ellenkezőleg segíteni szeretnék azzal, hogy próbálok rávilágítani a problémára. Ha mégis valakit felháborodásommal megsértettem azért elnézést kérek.
--
Bobe
Bővebben a betlehemezés népszokásokról itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Betlehemezés
