Egy régi nézsai 1848-as ünnepség műsora

A régiek így emlékeztek Nézsán 1848-ra.
A szavalók nevei is jól láthatóak.
Nagyon színvonalas Ünnepi műsor lehetett!
-- bp

Emlékezés egy régi márciusra

Az erdőszélen hóvirág fehérlett.

Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha.

Valaki a Talpra Magyart szavalta.

Aztán a tanító beszélt a szabadságról.

Hallgatta sok parasztgyerek,

oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.

A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt valamiért.

A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”

A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam”

Ó, hóvirágos régi március…!
Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!”
Voltunk azóta hősök mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.

Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad!

Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…?
S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”

Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen:
fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.

-
Bajorerdő, 1947.

Wass Albert 

 

Életveszélyes kút!

A kastély parkon belüli focipálya sarkánál lévő területen van egy régi kővel kirakott kút.
A terület nincs rendesen bekerítve a kúthoz bárki oda tud menni.

Ez a terület volt a 80-as években az iskolai gyakorlókert. Azóta magántulajdonba került, ahová gyümölcsöst telepítettek. Évekkel ezelőtt a tulajdonosok tettek a födémre egy beton kútgyűrűt és kerekes kúttá alakították.

Sajnos a szélén lévő valószínűleg régi aknatetőt nem jól szüntették meg és ez azóta beomlott, a lyuk pedig ott tátong most a kút pereme mellett. Ezen akár egy felnőtt is beeshet. Leginkább azért veszélyes mert közel van a parkhoz és a pályához, ahol a gyerekek rendszeresen játszanak. A képen jól látszik, hogy a kút ki van apadva, és mindenféle omladék bele van esve. Csak remélhetjük, hogy nem lesz belőle baleset. Ezúton is megkérjük a tulajdonosokat és az illetékeseket, hogy hárítsák el ezt a veszélyforrást!

Nézsa harangjai

A nézsai harangok történetéhez jelenleg 1722-től vannak ismereteink. 1722-ben egy nagyobb harangja haranglábban, egy kisebb pedig a Szent Jakab templom tetején lévő egyszerű tornyocskában lakott. 1727-ben a haranglábban két harangot említenek, 1746-ban viszont már csak egy repedtet. A repedt harang helyébe két újat szereztek be 1747-ben:1. - Mester ismeretlen, Budán öntötték 1747-ben, súlya kb. 180 font; 2. - Mester ismeretlen (feltehetően szintén Budán öntötték) 1747-ben (1813 előtt mehetett tönkre). A két harangot egyszerre szentelték fel Vácott 1749-ben.

1767-ben két harangról tesznek említést a korabeli írások. 1832-ben a fenti 1. jelzésű harangon kívül még két harangról tudunk az egyiket valószínűleg Eberhard Henrik harangöntő mester készítette Pesten, 1813-ban, súlya kb. 270 font. Itt már említést tesznek a temető haranglábban lévő harangról is.

Az első világháború idején Nézsa két harangját vitték el háborús célokra.

Jelenlegi harangok: 1. - Szlezák L., 1924., 365 kg, O86 cm; 2. – Szlezák L., 1924., 154 kg, O65 cm, 3. – Szlezák L., 1924., 73,5 kg, O51 cm.

A temető haranglábból az első világháború idején elvitt harang helyett 1924-ben a templomból hozták át a harangot: felirata:”IOANNES KOHLL GOSS MICH IN PEST ANNO 1777”, O74 cm.

Érdekesség: nézsai emberektől lehetett, hallani hogy a község határában lévő Harang hegy elnevezését onnan kapta, hogy a török(?) elől a korabeli lakosság ide vagy a környékére rejtette el a harango(ka)t.

A 80-as években a kézi harangozást automatizálták, ezzel egy régi és nagyon fontos foglalkozást teljesen felváltott a modern technika. Ezen írásommal szeretnék tisztelegni a nézsai harangozók emléke előtt.

A templomban lévő harangok tartószerkezetét 2008-ban felújították.

Reméljük egyszer harangjaink hangját hallhatjuk a Kossuth rádióban.

(Megjegyzés: 1 font=0,45 kg)

--
Forrás: Művészettörténeti értesítő 1958.
--
BP