2014/09/28

Volt egyszer egy NKFE



NKFE TÖREDÉK - avagy érdemes-e újra kezdeni?
Az Nézsai Kulturális és Faluszépítő Egyesület működése - a teljesség igénye nélkül

Kezdetek:
Mint közösségért tenni akaró, lelkes fiatalember határoztam el még 1997-1998 körül, hogy szeretnék TENNI valamit szeretett településemért. Akkor még a megvalósítás módját nem tudtam...


Az egyesület alapítása:
 Sok utánajárás, munka és fanatizmus volt abban, hogy 1999. március 15-én - még a múlt században :) - a helyi ünnepség után többedmagammal megalapíthattam a Nézsai Kulturális és Faluszépítő Egyesületet, - a praktikus elnevezést hosszú töprengés és a jóakarók tanácsára sikerült kitalálni.

NKFE hivatalos pecsétje
40 fő írta alá az ünnepségen jelenlévők közül (Lásd lent) a tagfelvételi jelenléti ívet - itt kell megjegyeznem, hogy sokan, akikre konkrétan számítottam és jelezték, hogy „mindenben benne vannak” el sem jöttek. Voltak viszont olyanok, akik eljöttek és ekkor ez volt a lényeg. (Most is ez a lényeg.)

Felolvastam az előzetesen megszerkesztett - Ságújfaluból kapott - Alapszabály tervezetet, amelyet néhány apróbb módosítás után el is fogadtunk és a jelenlévők javaslatára, megválasztottuk az egyesület első tisztségviselőit:
  • Elnök: Bóbis Péter
  • Alelnök: Hornyák Henrietta ,majd  később: Szobonya István
  • Titkár: Koncz István
  • Pénztáros: Varga Károlyné
A létrehozás előmunkálataiban legnagyobb segítségemre voltak:
Zomborka Péter (akkori polgármester), Pinczésné Kis Klára (Ságújfalu), Deák Ervin (Keszeg).

A megalakulás után következett a bejegyzési mizéria - kb. 1 évig tartott. Először bejegyeztek, majd a megyei főügyész nem hagyta jóvá az alapszabály egyik mondatát, ezért ezt új közgyűlésen módosítani kellett. Ezek után a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a bíróság döntését. (Itt kell megjegyeznem, hogy az alapszabály azon része melybe belekötött az akkori  megyei főügyész a ságújfalui egyesületnél ugyan így szerepelt, de ott nem okozott fennakadást...)

Később újra kellett választani a vezetőséget:
  • Elnök: Bóbis Péter
  • Alelnök: Polyák Ferenc
  • Titkár: Koncz István
  • Pénztáros: Varga Károlyné
Eleinte rendszeresen voltak vezetőségi ülések, taggyűlések, egyeztetések, fórumok, majd később alábbhagyott a lendület... sokszor pedig falaknak ütköztünk.

--
Elérkezett az idő, amikor úgy gondoltam át kell adnom a egyesület vezetését, mert túl sok dolog szakadt egyszerre a nyakamba. Az akkor szerveződő amatőr néptánc klub vette át az egyesület ténykedésének fő irányvonalát. Az egyesület akkor számlán lévő utolsó pénzén (60.000 Ft) vásárolt a néptáncos ruhákhoz anyagot. Lemondásom után az új elnök Szarka Péter lett. Az akkori táncoktató Szabó József és az új elnök javaslatára átalakult az egyesület Nézsai Palóc Néptánc Egyesületté...

Az egyesület jelenleg alszik, és arra vár hogy főnixmadárként újra feléledjen... 
---



Korábbi ténykedés:
  •  Faluszépítő napok. Ezek szombatonként voltak megtartva. Eleinte nagy részvétellel, később egyre kevesebben lettünk. A végén már csak hárman… Általánosságban a falu kiemelt közterületeit próbáltuk kitakarítani, rendbe rakni. (Iskola környezete, kastélypark, temető, kultúrház, focipálya, óvoda környéke.) Az első alkalom egybeesett valamilyen egyházi eseménnyel, ezért még a templomba is ki lett hirdetve, nagyon sokan voltunk.
    Utcai plakát 2000-ből
  • Felelevenítettük az akkortájt nem működő Szüreti felvonulás és - Bál hagyományait - nagyapáim és édesapám korosztályának korabeli elbeszélései alapján és az 1999. őszén Zentai József által szervezett „Nézsaiak első székelyföldi kirándulásán” megtapasztalt élményáradat hatására (oda kell menni a régi hagyományokért). Megújítottuk a bíróválasztás hagyományát is: az utoljára a nézsai templomban esküdött szerelmespár lett a szüreti bíró és bíróné. Az első három évben a zeteváraljai példán felbuzdulva még Szüreti kosarat is árvereztünk! Igaz egyszer ellopták a kultúrházban hagyott és bezárt kosarat és némi alkoholt - ezt azóta sem tudjuk, hogy ki tette. A szüreti bál bevételeit mindig felajánlottuk jótékonysági célokra (iskola, óvoda, Gyurkó Gábor atya síremléke …)
  •  Ifjúsági Fórum – Próbáltuk felkelteni a nézsai fiatalok érdeklődését - megszervezni, utánajárni, mit lehetne esetleg pályázni a kultúra területén. A megjelent fiatalok egyöntetűen a Disco-t szerették volna és semmi mást. Próbáltam őket rávezetni, hogy pályázhatnánk táncházra, néptánc-oktatásra, színjátszó körre…stb., vagy hívhatnánk előadókat, fellépőket... "Disco legyen legalább kéthetente" Sajnos attól tartok ez ma is hasonlóan játszódna le. Ha ez a kívánság akkor legyen...
  •  NNN – azaz Nézsai Nevezetes Napok (2000. évi falunap) szervezése az önkormányzattal közösen. Nem volt kis dolog, nagyon sok energiát kellett belefektetni. Czinke Ferenc kiállítás az iskolába, sportrendezvények…stb. Az elnevezés a VVV (Váci Világi Vigalom) mintájára született. Három napos rendezvény volt sokan segítettek és visszaemlékezve, úgy gondolom jól sikerült… A faluközpontban ma is lengő Nézsa zászlóért (előtte kapta a kék-fehér-zöld színeket) nekem kellett felmennem Budapestre, ezért a pénteki megnyitóról le is késtem…  A kastély park színpadán az esti „utca”-bálnak nagy sikere volt és nagyon sokan eljöttek, bár nem volt a környező településeken reklámozva, még Vácról és Rétságról  is voltak (!).  
  • Nézsai Tükör című helyi lap. Nagyon jól indult, az első 2 számot fénymásolóval készítettük – keserves munka 450 példányt legyártani így. Később az önkormányzat támogatásával, a sápi nyomdával készíttettük, úgy hogy miután a lapot nyomdakész állapotba hoztuk, Szarka Marika néni korrektúrázta és levilágításra átadtuk a nyomdának. Mondhatjuk, hogy egyesületi ténykedés volt, hiszen sok cikket az egyesület írt. A terjesztést is az iskolásokkal oldottuk meg.
  • Teleház pályázat (2001) - komoly lobby tevékenységet kellet folytatni (Balla Mihály országgyűlési képviselő is segített), de a végén sikerült és létrejöhetett a valamilyen módon ma is működő TURUL TELEHÁZ NÉZSA (TTN). A funkciója azóta átalakult, hiszen ma már mindenki számára - otthon is - elérhető az Internet, de abban az időben fontos szerepet töltött be. A számítógépek számára a helységet az önkormányzat bocsátotta rendelkezésre a polgármesteri hivatal földszintjén. Ezáltal egy olyan klub-helység is született, ahol az egyesület kisebb létszámú előadásokat, rendezvényeket is megtarthatott.  A helységért cserébe a teleház az szolgáltatásokat végez az önkormányzatnak (informatikai, irodai szolgáltatások, a kábel TV helyi csatornájának üzemeltetés – teletext, képanyagok). A TTN bútoraihoz szükséges bútorlapokat édesapám segítségével Budapestről vásároltuk. Korándy Viktor Zsigulijának tetőcsomagtartóján hoztuk el a Lehel piac mellől. A hálózati kiépítésben nagy segítségünkre volt Petyerák István (anyaggal, munkával). A nyertes pályázat után csatlakoztunk a Teleház Szövetséghez. A teleházban először polgári szolgálatosok látták el a munkát (Deák Zoltán, Lichtenberger Ferenc), majd jött egy fél év, amikor kritikussá vált a léte, ekkor önkéntes alapon (Pazsitni Róbert) működött némi költségtérítéssel. Jelenleg az önkormányzat működteti. Szarka Péter a korábban megszüntetett könyvtár működtetését is ellátta. A könyvtár neve testületi döntés alapján Wass Albert Községi Könyvtár lett. Nagy kérdés, hogy van-e a későbbiekben létjogosultsága a teleházaknak?
  • Civil tiltakozás a község határában tervezett kőbánya megnyitása ellen. Ezt Koncz István (az egyesület titkára) hathatós közreműködésével vittük végbe (aláírásgyűjtés, fórum).
  • Csatlakozás a Város- és Faluvédők Szövetségéhez (Hungária Nostra). Többször voltam az országos közgyűlésen is. Sok jó emberrel és jó ötlettel találkozhattam itt...
  • Karácsonyi focigálák a kultúrházban - Park presszóval közösen. Nagy segítségemre volt Fridrik János a szervezésben és a lebonyolításban.
  • NKFE Első Faluszépítő Napközis Tábor 2003. - (Kicsit hasonlított 2014. évi  hittan táborra csak itt a gyerekek napi néhány órás munkával szépítették a környezetüket. Majd különböző programokon vehettek részt.) A Város- és Faluvédők Szövetségének (Hungária Nostra) pályázatára csak tagok pályázhattak. Egy hetes volt és nagyon jól sikerült. A parkban épp a megelőző viharban kidőlt vastag fákat felvágtuk deszkának, ebből lettek padok készítve a kastélyparkban és az óvodában. A gyerekeknek pályázati pénzből volt élelem és kellékanyag véve, az óvodai konyha főzött ebédet, sokan támogattak (pl. Coop - levásárolható 10 ezer Ft-os utalvány, szülők édességekkel, gyümölcsökkel). Nagy segítségemre voltak az óvoda és az általános iskola pedagógusai, a gyereksegítő szolgálat munkatársai és a gyermekek szülei (Prontvai Jenő főzte a záró napi bográcsost). Sok munkát el tudtunk végezni a gyerekekkel (pl. gyerekjáték- és kerítésfestés (óvoda, iskola), parktakarítás, az iskolai biciklitároló fenyő oszlopainak háncsolása. Nagy sikere volt a délutáni foglalkozásoknak (origami, üvegfestés, számítógépezés) ill. rendőrségi kutyás és motoros bemutatónak. 

Tapasztalat:
-   Nem voltak konkretizálva a célok csak általánosságban „majd lesz valami” alapon ment sokszor a szervezés. Így nem lehetett pontosan tervezni.
-   Igazából soha nem voltunk elismerve, sokszor a falaknak  kellett szaladni.
-   A vezetőségnek jobban össze kellett volna fogni.
- Túl sokat vállaltam nem szabad egy ember nyakába varrni mindent - de az is fontos, hogy nagyon ne forgácsolódjanak szét a feladatok.
- Nagy területet fed(ne) le az egyesület, de nem voltak szétszedve a feladatok „munkacsoportokra”.
-   Tagság folyamatos ill. naprakész nyilvántartása elengedhetetlen, beleértve a tagdíjfizetési morált is. Inkább legyünk 11-en és tegyünk valamit, mint 120-an és nem csinálunk semmit.
-   Kötekedő embert mindig lehet találni. (Apám szavai: Nem az számít, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja!)

Falak:
-  Nagyon nehéz az emberekben felkelteni az érdeklődést, néha úgy tűnik, hogy semmire nincs igény, - de ez nem igaz.
-   Nehéz kitörni abból a gyanúsítgatásból, hogy ha valamit csinál valaki, az biztos azért van, mert nyerészkedik.
-   Sajnos minden a pénz körül forog - legalábbis ez a látszat. A pénz nem boldogít; ha nincs! (Karinthy)
- , Közöny, viszályok és pártoskodás, széthúzás, irigység, klikkesedés, kettősségek.


 
Az első pecséttervezet:





 AZ EGYKORI ALAPÍTÓ TAGOK (névsor szerint):


No.    Tagok:
1.       Balogh István
2.       Barna Márta
3.       Bátfai Zsolt
4.       Blaskó Judit
5.       Bóbis Katalin
6.       Bóbis Péter
7.       Bóbis Péterné
8.       Dobrocsi Istvánné
9.       Hornyák Henriett
10.     Kelemen László
11.     Koncz István
12.     Kovácsné Bóbis Klaudia
13.     Kucsera Andrásné
14.     Lényi Antal
15.     Lényi Szilvia
16.     Matus András
17.     Matus Andrásné
18.     Matus Edina
19.     Mlinárcsek Ferencné
20.     Nagy Gyuláné
21.     Nagy Imréné
22.     Neumayer Antal
23.     Pazsitni Anita
24.     Pazsitni Ferencné
25.     Petyerák István
26.     Pintér Beatrix
27.     Pintér Bernadett
28.     Pintérné Drenkó Magdolna
29.     Polyák Ferenc
30.     Prontvai Jenő
31.     Szarka Lajosné
32.     Szarka Lajos
33.     Szobonya Istvánné
34.     Szobonya István
35.     Varga Bence
36.     Varga Károlyné
37.     Zachar Kázmérné
38.     Dr. Zomborka Béla
39.     Zomborka Péter
40.     Zomborka Péterné




-------------------------------------------------------------------------

Bóbis Péter
egykori NKFE elnök
-
Nézsa, 2014. Szent Mihály havának 28. napján
 



2014/09/07

Tanévnyitó lelkigyakorlat és szentmise Nézsán

2014. szeptember 6-án szombaton tanévnyitó lelkigyakorlatra és szentmisére hívta a híveket, a gyermekeket, a szülőket és minden érdeklődőt  Rados László plébános atya.

A lelkigyakorlat 17 órakor kezdődött, amelyet Láng András egykori nézsai plébános tartott és témája - a tanévnyitóhoz kapcsolódóan - a „CSALÁDI NEVELÉS” volt. 

A lelkigyakorlat alapgondolata, amely Keresztelő Szent János születéséhez kapcsolódik: 
 „Vajon mi lesz ebből a gyerekből? - Mert az Úr keze volt vele (Lk 1,66) 

Keresztény emberként hisszük, hogy a jó Isten vele lesz. De valljuk azt is, hogy az ember csak akkor hisz igazán a gondviselésben, ha kötelességéből semmit sem mulaszt el megtenni. S ez esetben legfőbb kötelességünk a megfelelő nevelés biztosítása.

Az atya három lényeges dologra hívta fel a figyelmet, ami a gyermekek nevelésénél elengedhetetlen és amire minden körülmények között törekedni kell:
  1. EMBERSÉG
  2. HIT
  3. TUDÁS  
Az előadás során a saját tapasztalatok mellett, olyan kimagasló nevelőket hozott fel példaképként, akik képesek voltak rossz körülmények között élő gyermekekhez, fiatalokhoz is eljuttatni az evangéliumon keresztül az emberséget, a hitet és a tudást:
  • Don Bosco olasz szerzetes, aki megvalósította a  szegény és árva gyerekek iskoláját. Legfőbb alapelve a kölcsönös bizalom a gyerekekkel. 
  • Merici Szent  Angéla, aki a betegeknek, elvesztett szülőknek, fogyatékosoknak, rokkantaknak a védőszentje. A leányok nevelésben a bajba került nők, asszonyok támogatásában tudott kiemelkedőt alkotni.
  • Kalkuttai Teréz Anya, akinek életútja példa egy olyan korban, amelyben a közöny, a cinizmus, a gátlástalanság, a részvétlenség kezd eluralkodni, az értékek kiürülnek, sőt, maga a szó, hogy érték is lassan gyanússá, nevetségessé válik.  Példája arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy jobb emberek legyünk, hogy soha ne feledkezzünk meg a szegényekről, nyomorultakról, szenvedőkről.
Az előadás végén az atya visszatért az alapgondolathoz: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” A válasz erre csak az lehet, hogy: ember! Az ember embernek születik. Őstisztasággal, eredendő jóravalósággal, az isteni világrend legteljesebb érték-megvalósító lehetőségeként. S felelősségteljesen tegyük hozzá: olyan, amilyennek útnak indítjuk. A helyes útra indításhoz és felneveléshez adjon tisztánlátást, hozzáértést, erőt és szeretetet a jó Isten!





--

Bobe