2017/06/25

Falunap 2017 - Szent Iván napján

Idén Szent Iván jeles napjára - a nyári napfordulóra - szervezték a nézsai falunapot. Mivel szép napos idő volt, most is a Blaskovichék által építtetett - korábban szebb napokat megélt és még így elhanyagoltan is szép - angolparkban volt megrendezve, a nógrádsápi címerekkel sűrűn kipingált sátor alatt és környékén. Közeledve a fősátorhoz, úgy érezhette a vendég, hogy Nógrádsápon vagy az Újpest pályán van...  

A falusi rendezvényen volt most is tábori mise, néptáncos kavalkád (a nézsai néptánc csoport bár készült - nem léphetett fel a zsúfolt program időzavara miatt, egyszerűen kimaradt - nem baj, majd jövőre - a részvétel a fontos), sörivóverseny, szaxofonos hangulatzenélés, plébek Jolly és Suzzy meg a szép hangú felvidéki születésű Peter Šrámek, aki többek között Zámbó Jimmy-t, Modern Talking-ot, no meg persze Karol Got karneválját énekelte a hálás közönségnek. 

Előtte és közben meg ment az etetés, a római "cirkusz és kenyér" elvnek megfelelően az önkormányzat által főzetett babgulyás ingyen, a vagány babicskák által főzött sztrapacska meg 500 forintba került az egyszerűbb tót atyafiaknak meg a jobb palócoknak.
---
A futballpályán kora este öregfiúk mérkőzés kezdődött, az idén elhunyt Kiss Gábor emlékének ajánlva.    
Érte is szóljon a dal Szabó Gyula előadásában :

Gabi, legyen Neked könnyű a föld! 
____________________________
   -
Azt, hogy milyen szempontok vagy logika alapján lehetett valaki "nézsai öregfiú" pontosan nem tudni, tény, hogy sok egykori játékosnak még csak nem is szóltak...  De köszönjük szépen!  Mi akkor is maradunk lélekben azok, akik voltunk, nézsai focisták! Már csak Kiss Gabi és Tollas Jani bácsi emléke miatt is. Az elfelejtettek nevében nagyon is sajnáljuk, de azért szégyelljék magukat a szervezők...  Előbb vagy utóbb persze mindenkit elfelejtenek, de azt azért nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar...

De csak azért is hajrá Nézsa!  Ahogy, annak idején a mindig vidám Kiss Gabi is énekelte a csapattal:  
    
    "Nézsai srácok vagyunk, ollé, 
     Focizni nagyon tudunk, ollé.
     Németh a vezérünk, senkitől nem félünk,
     Nézsai srácok vagyunk!"



Szentiván-éj mágikus éjszakája

Sötétedéskor végül megszólíttattak a fiatalabb partizók a színpadon fénycsóvák és hóesés és DJ Sylvester zendített rá a hozzá jellemző retromanta stílusra. Aztán az éjszaka fő attrakciója DJ Szatmári mixelt egy ízes koktélt Jucussal. "Hát, akkor gyerünk Nézsa!" hangzott el többször a felszólítás. Hát, akkor nosza... A lányok most is gyönyörűek, az alkohol ugyanúgy fogy... Rég jártam ilyen jellegű zenebonában, de az érzés ugyanolyan volt, mint 15 éve. Akkor is és most is rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én világom, de ha valaki jól akarja magát érezni, azt nem lehet eltántorítani.


Bár Magyarországon és a palóc vidékeken is, ilyenkor este örömtüzeket gyújtanak, Nézsán az éjszaka kifulladt a köztéri "örömparti" fényeinek látványától.  Jelképesen akár ezt is felfoghatjuk a tűz előtti tisztelgésnek.
Régebben elengedhetetlen volt a tábortűz a falunapokon - Szarka Lajos bácsi volt a legjobb tábortűz építő - talán tűzgyújtási tilalom vagy a faluközösség érdektelensége miatt marad ez már el a mai napság. Bár a gazdagon felszerelt tűzoltó egyesület védelme garancia lehetne erre is.






Volt akiknek ez a nap sem az öncélú szórakozással, hanem kemény munkával telt. Azoknak, akik nem ellenszolgáltatásért, hanem önkéntesként végezték a közösségi munkájukat nagy-nagy köszönet. Az iskolában az illemhelyiségek őrzőjévé degradálódott tanároknak is köszönjük, hogy este 10-ig vigyáztak a gyermekeink számára fenntartott kastélyiskola helyiségeire.


Az, hogy mit keresett egész nap az UTE címer a réges-régen betemetett kút négy gyertyánfájának egyikén, illetve hogy került egy Újpest FC mez a nógrádsápi címer mellé szerintem kevesen tudják, de valójában, ezek csak képzavarok ezen a szép nyári napfordulón. Provokatívan vicces és illetlen, erre szervezőknek jobban kellett volna figyelniük.



Zárásul: Beszélgettem egy felvidéki barátommal, aki érdekesen fogalmazott az ilyen típusú tingli-tangli falusi napok bájáról (rákerestem néhány felvidéki magyar település honlapján a közeljövőben tervezett falunapi programjaira és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen színvonalas műsorokat szerveznek komoly fellépőkkel - itt is elbújhatunk mögöttük...). Tehát teljesen mindegy, hogy mi a műsor, a pályázatokon nyert kb. 5000 eurót meg el lehet tapsolni pillanatok alatt, hiszen számlát bárki tud kiállítani. Már csak az a kérdés milyen vastagon fogjon az a toll.


--
Bóbis Péter (Bobe)
Nézsai krónikás

2017/06/04

Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait.
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag.
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:

Egymást vádolni, egymást marcangolni!
- Majd fojtott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikolt ni: hajrá! húzd, cigány -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében,-
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...

1919.